Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közös ellenségünk a stressz

2014.07.21

 Sok mítosz övezi a stresszt.

Néhányan úgy gondolják, hogy ha valaki gyenge, nem képes megbirkózni vele, illetve, hogy ez csak a túlzottan nagyra törőket érinti.

Mások úgy hiszik, hogy ez egy betegség. Sokan tévesen azt vallják, hogy a terhelés és a stressz egy és ugyanaz.

Pedig nem.

A stressz a nem megfelelő szintű terhelés következménye. A stresszt kiváltó terhelés lehet valós (külső), de lehet bennünk rejlő is (belső, vagy érzékelt terhelés).

Túlzott mértékénél fogva ezt a megterhelést nem képes rugalmasan elviselni a szervezet, ezért valahol az idegrendszerben vagy a testben elváltozás lép fel.

A stressz nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója lehet. Okozója a rohanó életformánk, a határidők, áremelések, dugók, a tömeg, a zaj, úgy érezhetjük, megőrülünk a hétköznapokban.

Szervezetünk képtelen alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. Az állandósult stressz hatására tüneteink között megjelenik a depresszió, és a neurózis, azután ezek ellensúlyozására rossz esetben a dohányzás, az alkoholizmus, drogfüggőség, szélsőséges esetben az öngyilkosság.

A stressz olyan körülmény, amely viselkedésbeli alkalmazkodást kíván. Így tehát minden változás stresszel jár. Modern társadalmunkban azonban akkor is bekapcsol a stresszreakció, amikor nincs rá szükség.